Fénylő pillanatok

A napokban megkóstoltam egy izgalmas ízekből álló "salátát".

Közzéteszem az ízek szerelmeseinek, az összetevők mennyisége, arányai ízlés szerint változtathatók:

1 pohárka joghurt

kevés majonéz

1/2 fej lilahagyma (apróra vágva) 

1 nagyobb alma (kockára vágva)

1 nagyobb körte (kockára vágva)

szőlőszemek (egészben vagy félbevágva)

sajt (kockára vágva, bármilyen jó szerintem, én füstölttel is próbáltam)

kígyóuborka (igen, ez is van benne kockára vágva)

kápia paprika (bárhogyan vágva)

petrezselyem (tépkedve vagy vágva)

paradicsom húsa (közepe, magrésze nem, mert elázik a saláta)

A fenti hozzávalókat összekeverjük és a színes "költeményt" akár piritóssal, akár valamilyen hússal jól megesszük. Nem kell megijedni, az ízek összedolgoznak.

Jó étvágyat, nehezen lehet megállni, hogy ne fogyjon el....(saját tapasztalat)!

Egy kedves cég karácsonyi üdvözlőt küldött, melynek szövegét közzéteszem, bár lehet, hogy többen ismerik:

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem
szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra,
ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt
készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok
egyéb, mint szakácsnő.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott
karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból,
hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Kívánom, hogy szeretet-ajándékot kapjatok

A cégnél, ahol dolgozom, olyan munkaköröm van, ahol sok információt kell mindenféle módon feldolgozni. Így került elém egy kollégám hivatalos programja is, amelyben vacsora- és Zséda koncertlehetőség is volt. Eszembe jutott egy másik kollégám, akinek nagy kedvence Zséda. Kérdezgetve első kollégámat, elmegy-e a koncertre, szerencsére úgy alakult a helyzet, hogy nem ért rá. Így összehoztam a másik kollégámmal, aki nagyon megörült az így felajánlott lehetőségnek. A koncert utáni nap reggelén ragyogó szemmel mutatta a fotót, ahol Zséda mellett feszít boldog mosollyal. Felkészülve ment a vacsorával egybekötött koncertre, Zséda legutóbbi cd-je volt nála. Még a vacsora előtt összefutott Zsédával és a menedzserével. Nem sokat habozott, megszólította az énekesnőt, aki látván kollégám felkészültségét, örömmel dedikálta a cd-t. Majd talpraesett kollégám egy közös fotóban is sikeresen reménykedett, a menedzser lefotózta kettejüket, igazán jól néztek ki együtt.

Kollégám öröme és izgalma rám is ragadt, annyira szeretem a lelkes embereket és örömet szerezni, ami néha olyan pici dolgokon múlik.

Van, amikor a sors felkínálja a lehetőségeket, amit ha észreveszünk és tiszta érzések kísérik, megvalósulhat egy-egy álmunk.

Már 3 éve járunk erre a rendezvényre, amely a múlt héten volt a Népligetben. Sok minden van összezsúfolva ezen a programon, aki nem bírja a tömeget, ne menjen. Most szerencsére az idő kegyes volt, találtunk több jó helyet. Kezdjük a legszemélyesebbel, vándor meseírónkkal, Böde Péterrel, aki Tarzan79 blog tulajdonosa, lehetett találkozni, találkoztunk is, kedvünkre válogattunk a saját "gyártmányú" mesekönyvek, színezők, verses füzetecskék között, melyek szépen sorakoztak a gyerekek és szüleik örömére. Mellette ugyanezen színezőket lehetett (Petya talán most örülnél ennek a szónak:) szivárványozni, színt adni fekete-fehér rajzoknak. Ez lehet, hogy most egy kicsit a reklám helye lesz, de a verses színezőt (mert vettünk) kitalálósnak is használtuk (ezt javasolta Petya is), nagyon bevált, főleg akkor, amikor a kérdező személye Emese lett, aki még nem tud olvasni, viszont remekbe szabott kérdéseket tud feltenni a kép alapján, ráérezve a kitalálós játék szépségeire. Ismét megköszönném az ajándékba kapott könyvet, a Sárga tölgy-et, melyet már elolvastunk, megnéztünk és újra a kezünkben lesz, mert úgy érzem, hogy mindig lesz valami új benne, amit addig nem vettünk észre. Ez már első olvasásra is kiderült, ahogy össze van fűzve a történet, minden állat és növény összefonódik a gyerekekkel, egymással, kalandossá és izgalmassá téve az olvasást. Eszter kedves mosolyát látva jó volt látni, hogy akik az életben együtt vannak, a "munkában" is illenek egymáshoz.

Zenei programok közül is lehet válogatni, mi egy énekes-táncos helyet választottunk, ahol country-szerű zenére és énekre táncolt egy kb. 15-20 tagú csapat. Voltak benne kisfiúk és nagypapa korú férfiak is, kislányok és mindenféle hölgyek, közös volt bennük a kalap, a farmer és a western-csizma meg az, hogy zsebre tett kézzel járták a nem túl gyors, de jó ütemű táncot. Nekem nagyon tetszett, bár jó hangos volt. Az is nagyon tetszett, hogy a kisebb nézőseregben akadtak olyanok, akik talán nem fértek bele a csapatba, de a lábuk ugyanazt a táncmozdulatot követte, mint a táncosoké.

Bár nem a mi kultúránk, valószínűleg még divat sem lesz belőle nálunk, de üdítő látvány volt nézni. Csak arra tudtam gondolni, hogy ezeknek az emberek mekkora örömet szerez a táncolás.

Pörköltfőző verseny és grillező verseny is van, meg is lehet kóstolni a műveket, de a környékük jó füstös. Szerintem ha őszintén érdeklődnék bizonyos receptek iránt, szívesen elmondanák a receptek kitaláló emberkék. Ha jól hallottam, az első helyet az utolsó napon aszaltszilvás pörkölttel nyerték meg, szívesen megkóstoltam volna. Ha már gasztronomiára tértem rá, kapható volt a magyarok söre, köles sör és egyéb érdekes sörök, gyógyfüves balatoni borok stb. Viszont fagyiból hiánycikk volt, egy helyen ettünk valami retteneteset. Eddig azt hittem, a citrom fagyit nem lehet elrontani, most már tudom, hogy igen, ráadásul a másik kedvencemmel, a karamellel együtt. De ez nem vette el a kedvünket. Főtt étel, sült étel sok helyen, lángos, kenyérlángos, kürtőskalács, rétesvonat is hagyományosan megtalálható, talán csak ülőhely kevesebb. Néha csak a reklám jó, pl. az óriás somlóit látva, nem tudom, mekkora lehet náluk a normál nagyságú, mert nekem az óriás méretűnek árult volt az alapméret. Annál kisebbet csak az áruházakban lehet kapni becsomagolva.

Művészetekből egy kedves színes figurákat árusító hely volt a legjobban tetsző. Egyéniséggel rendelkező állatkák élénk színválasztással, sajnos úgy láttam, kevés ember vásárolt náluk.

Gyerekeknek sok hely van, vidámparkszerű kialakítás mellett is, állatsimogató is, kutyamenhelyes gazdikereső kutyusok, kézműves részek, ha odafér a gyermek.

Vizet is kóstoltunk a Vízművek sátránál, 4 féléből lehetett megtippelni a csapvizet, a többi ásványvíz volt. Hát én megkóstoltam mind a négyet, tippeltem is, de nem volt könnyű a választás, lehet, hogy el sem találtam, mert nem vártuk meg az eredményhirdetést. Talán azért iszom csapvizet, mert nem nagyon hiszek az ásványvizek eredetében, meg azért, mert szeretem az "ízét".

Most csak kiemeltem egy-két nekem tetsző helyet, de ha egy kicsit odafigyelünk és van igény, jól meg lehet tervezni egy hétvégi programot az interneten található információk alapján is.

Tegnap este lélekemelő élményben voltt részem, gyönyörű hangokat hallhattunk. Azon gondolkoztam, hogy ha a többi adásban is ennyi tehetség indul, milyen nehéz dolga lesz a zsürinek. Bár a válogatást azért érdemes nézni vagy inkább csak a bejutottakat látni és meghallgatni, mert még itt saját magukat adják úgy, amit talán csiszolatlan gyémántnak lehetne nevezni. Utána már annyi követelménynek, tanításnak, stressznek lesznek kitéve, hogy nem azt hallani, amit az elején. Itt látszik még, milyen egyéniség indul egy ilyen versenyen, aztán mi lesz belőle. Magyarország ennyi "sztárt" nem tud eltartani sem fenntartani, sok a jó hangú énekes.

Szeretem nézni a "mentorok" arcát, van, aki képtelen visszafogni az arcjátékát, jó, hogy mutatják.

Barna Gergely, érdemes meghallgatni, a könnyem kijött, amikor hallgattam...

Mikor nem vártam semmit, akkor találkoztam egy emberrel, akinek jókedve bennem maradt. Gondolataimba mélyülve sasszéztam egy boltban élelem után kutatva, közben elmosolyodtam elfordulva a pulttól. Egy magas fiú eladó állt a felvágottak mögött, cseppet sem volt felvágós, mosolya, vidám lénye elért hozzám, önkéntelenül is jókedvem lett, pedig még nem is szóltunk egymáshoz. Picit küzdöttem magammal, hogyan is lehet ennek a vonzásnak ellenállni, de aztán komoly arccal vevőt formázva, kutató szemekkel megálltam a fiú előtt, illetve a pult előtt. Hogy hogy nem (általában nem így kezdődnek a mesék) az első mondatára nem is emlékszem, csak az enyémre: Valami kolbászfélére gondoltam! Megértő mosollyal (mennyi mosolya volt) ajánlotta kolbászait, egy olyan mellett döntöttünk (közös döntés volt), amit még ő sem ismert. Tovább puhatolózott, vajon mire volna még szükségem. Erre már nem is tudtam mást mondani: Csak egy kis disznóságra gondolok, itt van ez a sertésnyelv, bár a marhanyelvet jobban szeretem...Fürgén kivette a helyéről az újabb husit, megkérdezte, vastagra vagy vékonyra szeletelje. Nagyon nehezemre esett figyelni, még nagyon ránézni sem mertem, csak kicsit erőtlen hangon közepesre kértem (maradjunk az arany középúton). Megérezte, hogy még nem tudok elszabadulni, míg sajtot nem veszek. Még a rendszeremet is kileste, jobbról balra haladok a választással, csak semmi összevisszaság. Itt már mások is beléptek a képbe, mellettem egy újabb eladó, mögöttem egy újabb vásárló. Amikor még "egyedül" voltunk, megkérdeztem, hogy mindig ilyen jókedve van-e, válasza igen volt és úgy tűnt, nem én vagyok az első, aki ezt kérdezi. Az utánam következő vásárlóval is hasonló felszabadultsággal beszélt, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen kis nyuszi voltam. Kevés ember tud elbátortalanítani, régen nem volt rám senki ilyen hatással. Az a jó, hogy még annyi bátorságom volt, az ajtóból visszanézzek és egy intéssel elbúcsúzzak.

Egyszerűen jó érzés volt egy ilyen emberrel találkozni, aki ennyire nyílt szívű (ilyet sem írtam még) és őszintén rá tud mosolyogni a világra.

Van, aki hirdeti magáról, hogy szereti a természetet, ez néha ki is merül abban, hogy jár kirándulni kocsival, ha növénye van, azt vagy kapja vagy veszi, ha elpusztul, vesz másikat, mondjuk sosem jutna eszébe átültetni, csak birtokolja. Van, aki csendes szemlélődő, a maga kedvére elvet magokat, a növekedést figyelemmel kíséri, türelmességet tanul a természettől (nem egy nap alatt lesz a gránátalmafa sem), átülteti növényeit, ahogy növekednek, eteti-itatja, gondoskodik róla. Madáretetőt készít, ha szereti figyelni a cinkéket, kisebb termetű madarakat, így azok odaszoknak, látványuk örömet hoz a családba, megfigyelésük és a tapasztalatok továbbadása egy gyereknek példamutató lehet, közelebb hozza a természetet, ha nincs kert, élettel tölti meg az esetleg unalmasnak tűnő napokat, odafigyelésre tanít más élőlények iránt és még sok mindenre jó.

Készült egy madáretető, a készítője apám volt évekkel ezelőtt. Nem asztalosmunka, hanem csak egyszerű, átlátszó műanyag, amiből nem fújja ki a szél a magokat, nem veri le a vihar a ház faláról, csak kisebb madarak tudnak belőle enni, cinkéknek készült. A madárkák megszokták és érkeztek új vendégek is nagy örömünkre, kisebb harkályok, zöldikék és nemrégiben egy aranyos madárpár is látogatja már a helyet. Nincs veszekedés a madarak között, valahogy be tudják osztani az időt, amit nem órával mérnek. Ha elfogyott az eleség (majdnem feleséget írtam), csipogással jelzik. Télen nagyobb forgalom van, mint most, de amelyik madár ideszokott, később sem felejti el, hogy itt mindig gondoskodó madárapukára számíthat. Kicsit nehéz fotózni a vendégeket, de azért remélem látszik, hogy ez nem cinke. Vajon milyen fajta madár lehet?

Pár napja olvastam Pipibébi blogbejegyzését galamb-témában. El is gondolkodtam a türelmes, galamblelkű galambokon, akik csak szemlélik a világot és az embereket és alkalmazkodnak hozzánk. Örülnek, ha szépen felújított erkélyt kapnak holmi szerelmi előjátékhoz, a galambfiú turbékolva elújságolja a galamblánynak, milyen jó helyet talált, és ha a lány hajlandó, már hozzá is látnak a fészekrakáshoz talán éppen egy újonnan felszerelt légkondi külső egységének a tetején (klímás fészek, nem is rossz egy galambtól). A lakástulajdonos meg elkezdi böngészni a galambtávoltartás csínját-bínját. Ez így nincs rendjén, hogy egy galamb, aki nem az okosságáról híres, túl tudjon járni az emberek eszén.

Egyszerűen csak az a baj, hogy nem tudunk galambul gondolkodni. Talán, ha ismernénk jobban a galambok lelkét, vajon eszünkbe jutna-e, hogy ijesztgetés helyett remek játszótársat keressünk nekik?

Szóval, eljött az idő, hogy komolyan vegyük a galambokat.

Van egy kistermetű madarunk, aki bátor, nem ijed meg a műmadártól.

Ez a madár kész vezéregyéniség, még társaságot is hívott magához (és szerintem a műmadárhoz is).

Komolyan végigszemléltem több, mint 20 erkélyt és csak ennél a művarjúsnál voltak galambok. Vajon mire gondoltak, miért kell iderepülni, mi vonzotta őket ehhez a repülésképtelen, még csak nem is galambhoz???

Mai program: Füvészkert, Sakura-ünnep. A beharangozott programok nagy részét valószínűleg elfújta a szél, de az odalátogató emberkék (a kemény mag) szeretettel fordultak a növények felé. Sajnos a Füvészkertet is elérte az átalakítás szele, sok helyet lezártak. Bárcsak láthatnám, milyen álmot is terveztek ide. Az én fejemben volna egy terv, rendezett, szemet gyönyörködtető kert, ahol nemcsak latinul olvashatjuk (már ahol lehet) a füvek nevét(ha már Füvészkert), hanem egy kicsit tanösvény jelleggel, nem parkszerűen, mégis kellemes látványt nyújtóan sétálhatnánk ott. Jelenleg egy dísznövénykereskedésben több "füvet" látni, mint itt. Valahogy az az érzésem, nem találják a "profilját" ennek a nagymúltú helynek. Szerintem van rá igény, hogy csak úgy séta közben ismerjük meg, tapintsuk meg, szagolgassuk a gyógynövényeinket, fűszernövényeinket. A nagy szenzációnak számító Viktória-ház is (inkább csak a lakója miatt) igencsak felújításra szorulna. No de félre a sajnálkozással, nézzük meg, mink is van.

Vannak kedves tűlevelű barátok, érdekesek, simogatnivalók. Vannak japán cseresznyefák, éppen virágoznak, méhek ki is használják. Vannak japán cseresznyefák, akiket örökbe lehet fogadni, a pénz a katasztrófasújtotta területeken élő emberekhez jut el Japánban. Egy-két szirmát bontogató gyönyörűség a napban és szélben.

És vannak itt emberek, akik nagyon vágynak a meleg tavaszi szellő érintésére, szemük kívánja a friss, zöld fű színét, virágokat néznének....

Láttuk, amit láttunk, ezt megosztjuk veletek:

Ha alatta állunk és felnézünk rájuk, a rózsaszín habos szirmokkal cirógatnánk arcunkat.

Bújócska: Nem is tudom, hogy ág nélkül a fatörzsből ki lehet-e virágozni?

Szeretem az égi képeket, ez a szín sem erős.

Magnólia: azt hiszem, ez a virág csak ámulatot érdemel. Látjátok, most születik a virág....

A végére hagytam a a trombitás virágot, mintha megfújnák a kürtöket, felébredt a tavasz álmából és nyújtózkodik a nap felé.

 Még valamit elmesélek, a Füvészkert szomszédjában van egy díszfaiskola. Be kellett mennünk, mert galambokat láttunk egy hatalmas kalitkába zárva. Kiderült, hogy 2 kalitka is van (aki keres, talál), az egyikben fehér galambok és kacagógerlék vannak, a másik nyugodtabb társaság: itt is kacagógerlék vannak, de már tojást költenek, sőt. Egy kisgalambot láttunk, ahogy a műfészekben üldögélt anyukája mellett. Nem volt annyira csúnya, mint a házigalambok pici korukban, világos tollait valószínűleg anyjától örökölte, az apuka állatszemélyére nem jöttem rá, volt ott egy pár szürke színű galamb is. A furcsa az volt, hogy bár már hallottam kacagógerlét, így még ezt a gurgulázó, nevetgélő hangot nem. Lehet, hogy csak egymás között nevetgélnek, holmi galambvicceket mesélve.....

Nem igazán szoktam továbbküldős e-maileket továbbküldeni, de most ezzel kivételt teszek,  mert nagyon tetszik:

MINDENKINEK, AKI MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL

EGY ÖREGÚR EGYSZER ELHATÁROZZA, HOGY ELMEGY AFRIKÁBA SZAFARIRA. MAGÁVAL VISZI ÖREG KUTYÁJÁT, HOGY TÁRSASÁGA LEGYEN. A KUTYA EGY NAP ADDIG KERGETI A PILLANGÓKAT, AMÍG AZT VESZI ÉSZRE, HOGY ELTÉVEDT. BÓKLÁSZIK ERRE-ARRA, HOGY MEGTALÁLJA AZ UTAT, EGYSZERCSAK LÁTJA, HOGY EGY LEOPÁRD ROHAN FELÉ LÁTHATÓAN AZÉRT, HOGY MEGEGYE.

AZ ÖREG KUTYA AZT GONDOLJA: "JAJJAJ! MOST IGAZÁN BAJBAN VAGYOK!" ÉSZREVESZ A KÖZELÉBEN NÉHÁNY CSONTMARADVÁNYT VALAMI DÖGBŐL, GYORSAN ELKEZDI RÁGNI A CSONTOKAT HÁTAT FORDÍTVA A KÖZELEDŐ LEOPÁRDNAK.

AMIKOR AZ MÁR MAJDNEM RÁUGRIK, A VÉN KUTYA FELKIÁLT: "EZ A LEOPÁRD IGAZÁN FINOM VOLT! VAJON TALÁLOK MÉG EGYET?"

EZT HALLVÁN A LEOPÁRD AZ UTOLSÓ PILLANATBAN VISSZAFOGJA AZ UGRÁST, RÉMÜLETTEL NÉZ A KUTYÁRA ÉS GYORSAN ELHORDJA AZ IRHÁJÁT. 

"HÚÚÚ!" SÓHAJT A LEOPÁRD, "EZ MELEG VOLT. EZ A VÉN KUTYA MAJDNEM ELKAPOTT."

KÖZBEN EGY ÖREG MAJOM, AKI VÉGIGNÉZTE AZ EGÉSZ JELENETET EGY FAÁGRÓL, ARRA GONDOL, HOGY HASZNOT HÚZHAT ABBÓL, AMIT LÁTOTT ÉS KIALKUDHAT VALAMI VÉDELMET A LEOPÁRDTÓL. UTÁNAIRAMODIK, DE AZ ÖREG KUTYA, AMIKOR LÁTJA TELJES SEBESSÉGGEL A MAJMOT A LEOPÁRD UTÁN FUTNI, RÁJÖN, HOGY VALAMI RAVASZSÁG TÖRTÉNIK. A MAJOM UTOLÉRI A LEOPÁRDOT, ELÁRULJA NEKI A KUTYA CSELÉT ÉS ALKUT AJÁNL. AZ IFJÚ LEOPÁRD FELDÜHÖDIK, HOGY RÁSZEDTÉK. "IDE GYERE MAJOM, UGORJ A HÁTAMRA ÉS MEGLÁTOD, HOGYAN JÁR, AKI BE AKAR CSAPNI!" 

AZ ÖREG KUTYA LÁTJA A FELÉ ROHANÓ LEOPÁRDOT A MAJOMMAL A HÁTÁN ÉS NYUGTALANKODNI KEZD: "NA, MOST MIT CSINÁLJAK?" ÁM MENEKÜLÉS HELYETT ÚJRA LEÜL HÁTTAL A TÁMADÓKNAK, ÉS ISMÉT ÚGY TESZ, MINTHA NEM LÁTTA VOLNA ŐKET. MIHELYT HALLÓTÁVOLSÁGBA ÉRNEK, FELKIÁLT:

"HOL VAN MÁR AZ A HÜLYE MAJOM? MÁR EGY ÓRÁJA ELKÜLDTEM, HOGY HOZZON EGY MÁSIK LEOPÁRDOT!" 

TANULSÁG: SOSE NEVESD KI AZ ÖREGEKET! A KOR ÉS AZ ÉSZ VÉGÜL MINDIG LEGYŐZI AZ ERŐT ÉS A FIATALSÁGOT. A SZELLEM ÉS A RAVASZSÁG CSAK A KORRAL ÉS A TAPASZTALATTAL NŐ MEG.

HA EZT NEM KÜLDÖD TOVÁBB ÖT RÉGI ISKOLATÁRSADNAK, ÖTTEL KEVESEBBEN FOGNAK NEVETNI A FÖLDÖN. EZZEL NEM AKAROM AZT ÁLLÍTANI, HOGY ÖREG VAGY, CSAK MÁSOK FIATALABBAK.

ÉSZREVETTED, MILYEN KELLEMES NAGY BETŰKKEL ÍRTAM, HOGY KÖNNYEBBEN OLVASD?

Aki még nem ismerte, annak kellemes olvasást, akik már ismerte, azok úgysem olvassák végig. Szeretem a poénos történeteket, a meséket. A továbbküldős levelekben nem szeretem a fenyegetőzőset, mi minden történik, ha nem küldöm tovább.